Na és mi..? ;)

Ja, ez az ábra most itten. Megkovácsoltak ma. Hogy segit-e? Pch..

Elment a gerincem maj három hete. Most alig tudok ülni, feküdni, mindent alig tudok. Szal reggel még megy, estére annyi nékem. Könnyfutam.

Nem a melótól, férealudtam. Hát. Borsókirálykisasszonka vónék. Forditva. Ha nem keményen alszom, annyi. Féreértés ne essék, nem alszom el mindenen ami kemény..

Múlt csütörtökön meg volt totális agymenésem. Tutitotál. Délután kitaláltam hogy én holnap, minthogy pénteken mejek hozni depilációs árut. Kész. Hoztam.

VOLTAM PESTEN!! A HŐSÖK TERÉN IS!!! JUPPII!!

Ezekről röviden ennyi, hosszabb maj máskor vagy akkor se..most fájok..basszus.

nehogy eefelejcsem mán a nikkjeimet meg a jelszavakat fenébeis.. majd vok..

Az ünnepség eleje jó volt, bár mikor megláttam a parkolón a naccsomó kocsit frász jött rám hogy jesszus ennyi gazdag nagyfejüvel hogy fogom én kibírni?! Kérdem is f-et, még a melósok is ittvannak-e, mondja nem, egész éjjel dolgoztak és reggel nyolc körül mentek el az utolsók. ezek mán mind a vendégek. Nyavalya.

Egy hónap alatt állitották fel a házat teljes elölről, négy fal volt csak. Ja, ahol van miből, lehet. Tegnap reggel fejezték be mert nejnek meg volt ígérve hogy ünnepségre kész lesz. Van ilyen.

Szerencsére találtam bíróhavert aki szomszéd is, uj csajával, nemtomhanyadik ez mióta elváltak, csaj pecázni akart, pecáztunk. annyi ember volt hogy mindenhol volt valaki, teniszeztek, pimpangoztak, fociztak, kajoltak, pijoltak, bár is telivolt, éppencsak a medence volt üres merthogy ugye nincsen nyár. Kicsi csoportok mindenütt.

Miután f elveszett ami normális nála, mentem járni egyet, senkit nem láttam cigizni mondok rágyujtok inkognitó, de inkognitó ott nem volt sehol csak a tó  tulsó partján, ott gyujtottam rá, ezek ketten meg megtaláltak. Akkor gyött a pecaötlet. Kiscsirke koromban apám hordott tojáshéjastul a popsimon és hagyta ha kapás volt hogy nekem menjen el. Azóta akkor sem tartottam botot mikor gyerekeim tanulták a csinját.

Találtunk a falon botokat, haver összetákolta őket, nekem lett egy kicsike. Először maradék disznóhusra pecáztunk, amit egy pasi hagyott ott nekünk csalinak. Aztán kukoricára meg kenyerkére is. A csaj fogott először aranyhalacskát, míg én azzal kínlódtam mit is kell csinálni a zsinórral meg az orsóval. Mondja hogy azt a vasmicsodát hajtsam el mikor dobom be és az ujjammal tartsam a szilont lazán. Ez művészet kérem, maradtam annál hogy kézzel kihuztam annyi zsinórt mennyit gondoltam, meglóbáltam és aahová esett, ott volt. Aztán fel kellett tekerni, aszittem rossz az orsóm mert félretekert. mielőtt egy gabaly lett volna meghuztam a kezemmel a felső szálat hogy a lazákat odaszoritsa és kissz.

Aztán megúntam hogy én mindig csak a lábom alatt horgászom mert igy nemlehet messzire dobni, próbáltam amit a csaj magyarázott. Nem is volt olyan nehéz, de amint nyihelőztem a stégen lévő lukak közt beleesett a tóba a pecabotállvány amit amaz pasi hagyott ott. Jól lettem kiröhögve. Aztán én is fogtam aranyhalacskát, mikor meg nemment kihuzni f aki közben már előbukkant és arrébb pecázott, kajabál hogy a féket huzzam be. Mondom ennek az is van?! Gázt is lehet adni?! Kijabál hol a fék, megvan, csavargatom, máris jobban tekeredik a halacska. Kívántam, míg próbáltam leszedni őt a kampóról. Nemment. Aszondják tépjem ki a horgot ha nemmegy. Kérdem begyógyul neki? Nemtépem, az fáj szegénynek. Akkor ne menjek pecázni. Végül kiszabaditottam, visszadobtam, most nemtom melyik kívánságom teljesült. Amit magamnak szeretnék vagy az hogy ne fájjon a pofija.

Amikor elegünk lett a kicsi halakból, átmentünk a tó végibe nagyokat fogni. Első kapásom a fa volt, mert már közben megtanutam jó messzire hajitani. Szerencsére nem akadt be tisztára, lejött. Peca. Az izéke meg se mozdul nekem se, csajnak se. Így nem érdekes. Kiszedem, uj dobás. Megin semmi. Sokáig. Jön f, mivan. Mondom nem moccan. Fogja botot, aszondja fára dobod ott mit akarsz fogni?! Hát ehhez is tudomány kell. Az izéke a vizben rendesen, csak a szilon alsó vége csalistul akadt fel az ágakra. Tényleg nem laktak ott halak. Itt lett megúnva a peca.

Aztán unalom, kaja, őgyelgés, kevés ivás. Éjjel gyomorfájás, rosszullét. Verejtékkiverősen voltam rosszul, fejem tiszta, nem részeg, csak három fédecit ittam de egyet se érzek máskor szoktam az elsőt is. Se jókedv, se szédelgés, csak gyomorfájás. Amikor f-t otthagytam és a taxis hazahozott egy szerencséje volt hogy elsőnek szabadult tőlem, amint beértem csak annyi idő hogy mondok srácoknak fudeszarul vok, máris irány kidobni. Kaptam nagyfitól egy pohár vizet is, mostmár tudom nekem lesz aki pohár vizet adjon öregnek se kell lennem nagyon, belémnyomdokolt néhány babapiskótát mert kiflit nem voltam hajlandó, irány ágy. Plédet is kaptam a paplanra meg ne faggyak. Fuj. Derosszul voltam. Asszem az alkoholallergiámat bizonyitgatta a gyomrom. Többet nem veszekszem vele, nem éerdemes. Csak kicsit.

Ma nuku fejfájás, gyomor csöppet érzékeny, élek. Hurrá.

Melóval le vok maradva, nincsen készen a katalógusjelölés ami nélkül  képtelenség indulni, ma nemgyőzöm befejezni, holnap asszem csak elszállitom gyerekeméket a sulikezdésre és tartok egy kuncsaftkereséses városnézést. Vagymi. Ideje vóna elkezdenem..jajaj.

Hétfőn szerződésaláirás, utána várjárás mert az ki nem hagyható, hajnalban haza.

Kedden alvajárás fejfájással. Egyébként szerződés keddtől szól, tehát azóta már dolgozom. Minthogy. Próba végiggondolni mi minden feladatot szabtak rám mielőtt elkezdem a melót. Lehet attól fájt kobakom. Meg kiskölökkel sulibamundurvásárlás, fájásom pénzkidobástól is bőven lehetséges.

Szerdán államünnep,  valamit azér kell már melózni, elkezdem jelölni a tollmintákat a szétirás szerint, melyek vannak raktáron pill. Nemtok a végire érni, nincsen munició, vagyis jelölőke. Éjjel vásárlólista kontroll, adtak egy tízoldalasat, minden oldalon van kb két kontaktus ami az én körzetembe tartozik. Az kábé húsz hely melyek lehetnek tíz éve látogatottak utójára, gyanús hogy fele bót már nem is létezik, szal indulás fejjelafalnak.

Csütörtök cca 300 termék katalogizálása, amihez a zeszközöket előbb ki kell hajszolni a városban. Reggelváros délbenfőzés estigtermékfotórakosgatás agyonragörnyedve és asztalhozzsibbadva, pedig ez egy fasza munka. Estére a gyomrom átvándorlása hogy kinyomja a derkamat, helyére többi belsőségek zuhanása, várom mikor robban szét a testem nyakamtól derékig.

Jaközben nincs kocsim mer f hasznája, övé szervizben áll.olajcserén, egész héten. Most hozzák az oilt az öbölből. Azér egy hét. Az enyimet lecserélik fél óra megvárásra. Asszem ujra kezdődnek a dirrektek. Szerencse hogy a héten még ugysem tudok kimenni a melóval. Itthonvackolásér viszont nincs lóve.

Gyerek ujlaptopjáér tegnap mehettünk, ma lesz a pecsázás ha vmi megin nemjó. Várok. A zörömtől tegnap kitörölte kérésemre a zangol fotosopomat és csinát nekem rendeset érthetőn, plussz videjólehuzót. hogy cd-re vigyem a zenét addig nem jutottunk, állitólag az nekem bonyolult. Abban a pillanatban az is volt. Meg még sokáig az lesz, de majd elmulik.

Volt szerdán picsabarátném elvenni a kedvem a melótól, nemtom minek nyitok neki folyton ajtót. Egyszer kibaszom innen kávéstul. Bocsánat.

Rettegek és próbálom a plusszokat összeszedni meg feldobni magam, nincsen támaszom. Én anélkül nem bírok létezni. Anyukámat nem kérem meg mióta az angyalok után küldött, segitenek tudom de nekem egy földi angyalka is kell hogy forditson. Etz az időjárást útálom, elveszi a kedvem mindentől és a hétfő vészesen közeleg.

Rengeteg előkészület kell még ahhoz hogy el tudjak indulni, nem fogom győzni.

Szombaton meg vagyunk híva buddhista nejének negyvenesére, én a melóbaállásomat fogom ünnepelni náluk. Hazafele huzni fogom a belem. Vasárnap kihalt leszek.

Aztán nagyfiammal egyszerre kezdünk. Ő sulit, én melót.

DE!!! Hétfőn kisüt nekünk a napocska!!!! :))))

AZ ERŐ LEGYEN VELEM...

Igen, nem.

Ha úgy tudnék élni a jelen helyzetemben ahogy a legtűrhetőbbnek látszik, akkor mindenképp kell egy lakás. Szeretnék is rá spórolni.

Hogy ne kelljen folyton attól rettegnem, holnap mim lesz innen kidobva?! A melóspapirjaim a szekrényből?! Vagy a padlásról a könyveim?!

Tőből megúntam az állandó ide-oda átrakosgatást, dugdosást egyik szekrényből a másikba, aztán az ágynemütartóba, aztán a mittoménhová, a minekleszazmégneked hüjekérdéseket, állandó féltését a dolgaimnak.

Oki, ő mindent kidobál, nem kell neki semmi amit éppen nem használ a napokban. Néhány hét múlva jön, keresi, ha nincs, vesz másikat, kér kölcsön stb. Rend van a dolgaiban mert nincsenek dolgai. Néhány szekrény ruha, néhány szekrény mocisruha, néhány szekrény iratok, néhány doboz meg egy garázsnyi szereldés férficucc, golfot kocsiban hordja, ennyi.

Nincsenek néki kinőtt cipik, göncök ami jó lesz a kicsire egy év és belenő, nincsen néki nagymerőkanál amivel ugyis mindig ő főzi a katlangulyást, nincsenek régi lemezek mert minek, könyvek se mert nem olvas, a három golfoson kivül amit majd odaad valami havernak hogy ne legyen itt láb alatt,  nincsenek fölösleg pohárkészletek amiket majd jó lesz előhuzni ha sokan vagyunk, nincsen semmi, az mind az én "kacatom". Mert én szokom elővarázsolni a "valahonnan" szükségkor. Aztán a meglepetés mikor nem huzom elő, csak odabököm, kidobtad multkor.

Én értem hogy megálmodott magának néhány ár szabad, tágas helyet. Ahol rend van mert nincs semmi.

Én is megálmodtam magamnak egy otthont ahol a közelemben tudom a szeretett dolgaimat, néha elmosolyodom az emlékeken dejóisvolt, szeretem a múltat. Szeretem a dolgaimat. Hozzám vannak nőve. Remélem nem betegesen, de szükségem van rájuk.

Megfigyeltem hogy általában minden házasságban vagy egy "gyűjtögető" és  egy "kidobáló". Igen, a gyűjtögető mellé kell egy kidobáló hogy ne gyűjtse át magát a szomszédokhoz és a kidobáló mellé egy gyűjtögető hogy azér néhány fontosabb cucc mégis megmaradjon. Meg van értve.

Akkor is kell nekem egy lakás hogy végre elmenthessem a könyveimet, lemezeimet, fotóimat, emlékeimet. Ahol nyugalom és melegség árad minden sarokból. Egy menedék ahová tudom hogy mehetek ha eljön az idő. Ha mindenből elegem lesz. Kell nekem egy otthon.

Másodsorban útálom ha valaki kétszer veszi meg ugyanazt a dolgot csak mert megteheti, míg más egyszerse. Hogy ezek a cuccok kétszer voltak legyártva és kétszer szennyezik a környezetet kidobáskor. Nem kell a festékecsetet kidobni mert beleszáradt a festék. Ki lehet mosni.

Igen, lehet külömbség a normál elrakás és túlzott gyűjtögetés közt, de hol a határ?! Ki szabja meg?! Igenis, mindenkinek saját mércéje van. És mindenki azzal szeretne élni. És szerintem ez nem is baj, míg nem ártunk vele.

A napokban jöttem rá hogy nem egyre kell összeszedni a pénzt hanem kettőre. Az egyiket kiadni bérbe hogy tudjam belőle fizetni a másik kiadásait..

Szal ha még ugy száz évig fogok élni és jólkeresni, akkor tán még semmi sincs veszve.

Szólok a "Kisködmön"nek, bírjon ki addig még néhány áthelyezést..

Pedig szeretek itt.

/eszembe jutott a sokat-sokat vicc..osztmeg a lakásokat fogom gyűjtögetni?!/

Aranyos, szeretem. Nagyon. Sokat segitett neki sokmindenben, sokat változtatott rajta. Azóta magabiztosabb, nyugodtabb, szeretőbb. Felnőttebb.

De akkoris.

Néha tökéletesen teli a tököm és csak csodálom  fijamat hogy bírja az örökös nyávogást, duzzogást, vádaskodást, nemdumálást... meg persze neki is bírnia kell a fiamat, ő se szent.

De akkoris.

Imádom ha mosolygósan jönnek-mennek, bár az egyre kevesebbszer történik.

Denehéz fiatalnak lenni.. denehéz szokni és tanulni a másikat.. denehéz bírni és összetartani..

De akkoris.

Rohadtul nehéz szülőnek lenni és hallgatni, piszkosul fáj nembeleszólni, baromi kínos a segiteniakarás a tehetetlenséggel, a jelenlevés a nemtudommostmicsináljakkal párositva.

De akkoris.

Kussnekem.

Na meglett a laptop, hallgattam is miatta..

Mielőtt megjött, gyerekem öröme miatt hallgattam, hogy minden fórumon azt irják hogy klassz gép. Jajjdejójajjdejó. Miután megjött, másnapra már amiatt hallgattam merthogy milyen szar, minden fórumon olvassa hogy sorjában viszik vissza reklamációra, lecserélni, stb. Kérdem, há hogy van ez most akkor?!

Igen, saját maga választhatott adott összegben. Választott hármat, f a legolcsóbbat rendelte közülük. Igaz hogy a grafikkártyák nem kapcsolódnak ótomatikusan ahogy az a leirásban szerepel. A többi cuccot meg nem volt elég ideje áttanulmányozni gyereknek, az kettő jobbat nézte, harmadikat nem.. a fórumokon is csak az általános cuccost nézte, hogy ubuntu nemmükszik, linuxot nem veszi be a mája, arról csak utólag fórumozott a kincsem.. amikor rájött magamaga.. egésznapos pcsázás, nyávogás, idegelés után próbáljuk lecsere boltban, nemmegy. Megpróbálják eladni, akkor lehet rendelni másikat, csak náluk, cserébe, abból a választékból ami van nékijük.. választék vacak.. aki aplikinformatikát megy egyetemezni annak legyen jó gépe, alap.. szal rémes.. a magaválasztotta ajándék..

***

Másik:

Dilemma, mit huszasra nékije?!

Ajikba vagy pénzt szoktak kapni és vettek rajta amit akartak, vagy vettek a pénzen vmit és azt megkapták. Utóbbi időben követhetetlen, emlékhiányos ajik voltak, pc-kellékek, bicóhozzávalók.. huszasra emlék kell, nuku választás.

Kijelentem gyereknek, mit szólsz ha fotógép lesz?! Az mindig kell, neked nincs, fotózni szeretsz és szépeket tudsz, kirándulni szerettek meg jártok, jóljön, főleg mióta én kártyámat elnyeletted a pc-ddel.

Nem, neki az nemkell! Minek lesz, fotózhat enyémmel.. sose erőltetek, most igen.. soksok ráduma, NEMKELL!!.. falhozállitás, hülyeséget nemkapsz éskész stb. Nézzél ki magadnak valamilyet.

Beszarás mi lesz ha rátukmálom és éppont a huszéves ajijának nem fog tudni örülni?!

Még be kell adni fnek az állást, szte huszasra nem kell nagy aji. De igenis kell. Fotóizére gondoltam, azt kaphat kicsi is ha husz lesz, teljesen nem lehet igazságos de legalább részben az lesz, négy év mulva kicsi gépe amit saját pénzből vett, ugyis retró lesz.

F aluszik rá, ad választást nagynak, vagy gép vagy karóra.. emlék legyen. Hehe. Namitválasztott?!

Egy biztosítékkérdés gyerekhez, -azér fogsz tudni egy kicsit örülni?!.. nem akarjuk elrontani a huszadat.. nyugtat, oki anya, legyen gép és annyi..

Kinézi a gépet, pixmániáról megrendel, jó minőség legjobb árban, várjuk.. aszongya jó gép. Nekem te má nemondjá előre semmiccse, kipróbálás utána mondjad!

Alig bírja kivárni, zavar azonnal berakni pénzt a számlára, százszor kérdi küldtem-e már, a szállitócég minden mozdulatát neten követi,  kérlel hogy melóoskolázást napoljam el ha neki nem jön le addig a gép, mert ők jönnek velem fotózni, mikor végre hivnak hogy vegye át éppen nincs a városban de nem hagyja nékem átvenni, már süvölt is haza, utközben átveszi gépét, kicsomagol, fotózfotóz, mutogatja egész nap mimindent tud, egyenlőre műxik jobban is mint vártuk, fotózfotóóz, boldooog, boldog.

Az ember tényleg sose tudja mikor mivel mit..

Jövő héttől melózom. Nem tudok örülni, jobban félek attól.. próbálok boltolásról olvasni hogy visszaessek a környezetbe, kedvet csináljak magamnak, de valahogy nem megy.. kérdéseket kéne készitenem hétfőre az beoskolázásomra, mindent kell tudnom a cégről, áruról, mindenről. Oszt azt a mindent belevésni kisujjba, útterveket szőni egész hónapra, megszokni az ujat ujra.

Most pedig semmihez nincsen kedvem csak itt rohadok a blogon és a semmiről pötyögök, arra sem emlékszem hány perce van a festék a hajamon, már az is haladás hogy rákerült végre.

A pc-szobát kéne végre kiüriteni hogy f fordu..jaajj. Majdnem elfelejtettem hogy nem kívánunk és csinálunk rosszat senkinek mert az amit másnak csinálsz vagy kívánsz akár gondolatban is, mindegy rossz vagy jó dolgot, az mindd visszaszáll terájad.. tehát kuss most nekem. Tegnapelőtt gyerekem vezette após kocsiját aki a szervizbe jött értünk rajta, pofázott csunyán a zsarukra.. a gyerek.. néki is elmondtam ezt a mondatot, néha ismétlem nekik, jól véssék az agyacskájukba. A kocsiban csönd lett egy ideig.. asszem após jól belegondolt szintén, aznap éjjel bekerült kórházba.. pedig én nem úgy gondoltam. Tehetek róla hogy ott ült ő is a kocsiban?!

Egyébként azértse büzlögjek f-re mert kifizette szó nélkül a kocsim szervizelését, legalábbis még nem kérte a pénzét vissza.. meg miegymás. Az a toj hogy se jót se rosszat nem lehet róla, azonnal mintha kiérezné, beindul minden szaron. Teljes egy ideggé válik. Tehát f többnyire tabulény. Ha jót akarok. Oszt akkor csak néha dob nékije.

Tehát utolsókat rugom semmitcsinálásból, aztán megint a rohanások, nemgyőzöksemmitek, hullafáradtvagyokok, stb.

Meg kéne tanulnom beosztani.. hogy kaja meg miegymás.. meg élvezetek, ne csak a melótól nyomorodjak, élmény meg semmi.. meg fogom tanulni.. aztán ha sikerül akkor látható nyoma lesz, mert akkor majd azér néha néhány szót idebillentyűzök hétfő után is.

Na és ez most itt egy frankó keszekusza lett, csupa jónagy időpocsékolás, ebből is látszik pillanatnyi rozogány állapotom.. kaparjam má össze magam!

Annyira egy nagy fenét tudok /abból ami nekem kéne/, hogy még egy nyomorult harakirit se tudok végrehajtani. ciumeotacigirava. weh.

Kedden voltunk nagyfiamékkal hogy beiródjon a zegyetemre. Kiderült mégse küldte be az érettségi bizijét, pedig veszekedett velem.. kérdezték megcsinálta-e.

Kedden kismillió telóhívásom volt a hétfőiekkel együtt, csak este tudtam meg hogy a szemüsök ahová akartam menni, leállitották az egész válogatást mert a terveik nem ugy alakultak mint várták, talán jövő év elején fog beindulni az uj kollekció és akkor szólnak. Ez nálam világosan annyit jelent, mást választottak de nem biztosak a döntésben és mivel három hónap az általános próbaidő, mire letelik épp jövő év lesz. Ha nemjön be az egyén, majd szólnak nekem. pff.

Tegnap rohamnap, végigtelózni mindenkit akit nem vettem fel, szép kis listát vezettem a számokról. Kiderült egyik a nénikém, másik egy brigádos akiről majnem elfelejtettem kijelenteni mert gyerekemhaverüzent, aztán az uj osztályfőninéni mert kicsifijam bizijében az állt hogy tíz évet látogatta a sulit, gyerekem megijedt hogy ő nem emléxik bukásra, én futottam általánosba javitásra. 2x, de még nincs kész. Meg bankba anyumnak papirt intézni. Délután kocsiszervizbe, két héttel késtük le a km-utáni általános kontrollt. Nagyomnak az uj laptopjáér ami érettségiér volt néki ígérve mer az már megjött, fotócsudát is a héten kapja tán amit húszévesre kap, f kiszuperált ruháit elcepelni a sokgyerekesekhez, megmivoltmég.. ja, kisebbem 38 fokos láza este, éjjel após enyhe agyvérzése, f rohant anyós hivására, berakatták kórházba. Nagymami rosszul van, ankám odaköltözött némileg hozzájuk.

Van még valami?!

Ja. Felvettek oda ahová nem akartam menni. Nem vijjogok, ilyen az én szerencsém. Próba lesz, csak remélhetem nem túl veszteséges. Amikor nem vettem a telókat, azzal mentettem magam hogy akinek nagyon kellek az ugyis kitart, akinek nem, azt a sorsom intézte hogy az nelegyen. Ezek hétfőtől hivogattak, kedden már irtak sms-t hogy fel vok véve, nem hivtam mert vártam a másik helyről a végletet. Csak tegnap reggel hivtam vissza, még megvártak, ujra messzire kell hozzájuk kocsikáznom iskolázásra, kérdezték mikor, mondom most kocsiszerviz, csak hétfőn tudok, le lett dumálva. Mindenképp szükségem van befutásra, gyakorlatra, ha itt bejönnek a megérzéseim és vacak lesz, máshol ahová bekerülök már edzettebb aggyal kezdjek. Sok az egy-két év boltolásos kihagyás, nagyon meg fogom érezni.. megint a saját bőröm.. bankszámláról nem is beszélve..

F közben egyfolyt fortyog idegel, mindent kidobál velem együtt, szeptember másodikától, azaz pontosan az általános iskolakezdés napjától dob az agya.. aznap dobált ki engem mert nem akartam megfagyni a hálóban és az orditozást se reggelente hogy kapcsoljam ki az ébresztőt.. végre suli, kelhetek normális időben mint mások.

Amit kihagytam az meg a nemtommi.. igyis elég.

Ezen is túllettünk. Persze nem ment simán, mint soha semmi. De mindent dirr-durr összecsaptam.

Tortát gyerekbarátnő anyukája ígért sütni, amikor beállitottak a fenelapos tepsivel, gyanúsan nem volt tortaformája.

- Anyunak nem sikerült a torta, sütött helyette sütit.

Oki basszus, de pont húszévesre ne kapjon tortát?! Na nyugi, nekem is akkor túródik el minden mikor legjobban igyexem. Vagyis nincs szülinapi gratula áttesszük holnapra mert torta nélkül nem, de hol riasztok én egy normálisat vasárnap reggel?! Na, majd varázsolunk.

Mi legyen az ebéd?! F kitalálja hogy izé, csak máshogy, vásáljak be, majd ő csinálja. Jó.

Vasárnap rohamvásárlás, tortahajkurászás, minden megvan, kérdem f-et, mikor jön a családja.  Ő nem tudja, nem szólt nekik, csak nekem mondta hogy jönnek. Fa@a. A kutyáé is meg a macskáé is. Ha nem fognak jönni, ez lesz a második alkalom a közelmúltban hogy készitek és nemjönnek. /Végül aztán mindenki volt, élve hagytam őket/. Készülődik. Golfozni megy. Már tizenegy. Há mondok kaját akartál csinálni. Ja, ő megy, csinájam én. Ojjé! Nekiálok, husikészit, krumplipucol, kalbászt karikáz, basszus, fél tizenkettő. Ebből kaja lesz csak háromkor, meg még a takaritás, kell másik kitaláció. Gugli, szezámmagos mézes csirkemell, krumpli megvan, mell megvan /enyimen kívül/, kalbász vissza hütőbe.

Készitek a gratulához, fényképezőgép.. gyerek szól, beleesett a kártya a pc-jébe. Aztajóságos. Másik gép..

párbeszéd:

- mit csináltál éjjel csillagom?

- ?

- aludtál vagy álltál sorba?!

- ?

- hát betöltve a huszat már igazán felnőttnek számitasz, éjjel sorba kellett állnod még egy kis észért hogy tényleg azzá válhass..

- jaJJ ANYA!! mert te nagyon álltál, mi?!

- igenis, álltam!

- és elzavartak?!

- nem zavartak el, csak mondták hogy nekem annyi sok a szép és jó tulajdonságom hogy már ne akarjak több eszet, hagyjak valamit a többieknek is..

..szépen telt a hétvége..

Nem merem felvenni a rohadt telefont.

Két helyről tutira kéne hivniuk állásügyben, ahová nem szeretnék menni igazán azok e hétre ígérték a döntést, ahová szeretnék menni ők legkésőbb holnapig. Eddig öt hívás jött, négy egyugyanaz számról, egy meg másik szám, de egyik sem ül a számokkal amik nekem vannak tőlük. Hivhatnak más cégekből, meg hivhat megmás is, mittomén.. Holnapig várok aztán felhivom őket sorban. Először azt ahová akarok menni, döntöttek-e. Aztán az ismeretleneket..

Idegesit. Oszt meg kihuznak mert nem vettem fel a telót.

Idegesit. Mi ha történt valahol valami és amiatt hiv idegen?! Na, ezt gyorsan ki is iktatjuk a gondolatokból..

Ilyenkor az tud felboszni a legjobban ha visszahivom és valami ügynökség dönti rám a vacak ajánlatait.

Hát nagyon rossz hülyének lenni de akkor se veszem fel. Ki kéne valamit találni.

Legyen már holnap..

Szemránckrém. Eddig azt hittem mindegy hogy hivják vagy mondják, mindenképp a szem ránctalanítására szolgál. Azelőtt felesleges pénzkidobásnak tartottam, de mostanra rájöttem, itt az ideje kipróbálni, sőt, le is késtem ugyhogy örüljek ha nem kell majd dupla adaggal kezdeni. Szerencsém hogy nem tettem. Ugyanis a következőt vettem észre: valószínüleg ha a ráncoktól szeretnék szabadulni akkor szemránctalanító krémet kell venni, nem szemránckrémet, mivel az fittypöttyöt se segit, sőt! Arra találták ki hogy a túl szép emberek egy kicsit valóságosabbnak hassanak, tehát beráncositja őket némileg. Na most ha veszünk egy nem igazán megfelelő alanyt - ez esetben becses személyemet - a hatás.. wehh..

Szerencse hogy a szőrtelenítő az szőrtelenítő és kész, mert mi lenne ha.. mondjuk én tutira visszamajmulnék, amivel nem is volna semmi bajom hisz a majmok dirrekt szép és aranyos állatok, de mondjuk nemtudom mit szólna a családom.. aztán ha a bakit javitani szeretném és az egész testemet kéne depilálni, no felejcsük el..

Van még egy nagycsomó szépítési technika.. meg van akinek teli a bugellárisa és próbálgat, és van akinek teli a töke az egésszel.

Hétfőtől túlvagyok életem egyik legérdektelenebb interjúján és legszebb napján.

Az interjú semmiről se szólt de legtovább tartott, több mint egy órát voltam bent főniasszonnyal trécselni. Merthogy megtudtam a családjáról, gyerekeiről, városról, a várról ahová menni készültünk srácokkal, melóról akkor volt szó ha én rátereltem mert ugyebár azér mentem országtulsóvégre, arra volnék kíváncsi mi szerint fogják a válogatást csinálni ha semmi különösebb kérdés nem volt személyemhez intézve. Jövő héten megtudom az eredményt, ami semmivel sem kecsegtet mert hiába jó a honlapjuk, ottlétemkor hallottaktól valahogy kedvemet veszitettem az együttműködéshez.

Túl széles az áruválaszték, vagyis minden fajtából egy csöpp. Amig irodaikütyük addig jó.. még a sulitasik, hátizsákok is elfér mellette. De hogy jön ehhez a legujabb ötletük a sportreklámcucc mint sapik sálak megmi, azt én nemértem. Merthogy mindig újjal próbálkoznak.. akkor igen jól mehet a cégnek, ha ennyire ösznyevisznya próbálkozik, végül olyasmit próbál árulni ami alig eladható.. vége egy bajnokságnak és a cuccot nem veszi a bánat se.. szalszal ..

Pedig aranyos volt.. ez volt az első alkalom hogy kaptam az áruból ajit. A srácoknak küldte. Egy-egy reklámtoll, egy-egy csomag matrica meg egy-egy mittoménmi, arra nememlékszem mert ahogy kiértem azonnal szétkapkodták a kezemből nagyboldogan. Szerencsére nagyfiambarátnő éppen elvonult valahová, így nem voltam igazságtalan.

Állitólag jövő héten hivnak mi az ábra, bár a kulcstartósok sem hivtak azóta sem hogy ottvoltam pedig ógusztus végére ígérték..

..egyre türelmetlenebbül, de várok..

/frissitve/

Most meg azt találtam ki hogy szeretnék másik két blogomat összetákolni. Ha tudnám hogy. Szal szal.. Az egyik egy túl régi és szomi mert elhagyatott, a másik egy tisztauj naésmitesó és ő is szomi mert elhanyagolt.. és az ujba szeretném a régit. De előbb néhány dolgot át kell irogásznom benne és már abban is akadozik a drága. Meg van rám sértődvel.

Aki tudja nékem elmagyarázni szőkestílusban hogy kell átvinni, kéérleek.. bocs.. a szőkék okosak.. hülyestílusban kérném aprólékosan lépésről lépésre.. ha van türelmed..

Köszi.

Ui.: Lehet posztokat külön átvinni vagy csak egész blogot?! Sztem logikus hogy külön is kéne lehetni de sose támaszkodjak saját logikára..

Próbáltam exportálni egy blogomat. Hová exportálódik..haa..?

És aztán hogyan tudom amoda importálni amit akarok?...hüpp-hüpp..

Tökdenagyon útálom. Végre idejutok, írok két sort, látom jön f, turbókikapcs. Megtanultam hogy az ablaknál üljek és figyeljem jön, és az idő míg leparkol és beér az udvarból, éppen elég a kikapcshoz. Többnyire elmenteni idő nincs. Ha itthon van nuku pc. Elmegy, ujra bekapcs, kajabálás föntről.. anyaa! mi van enni?!.. francba.. kikapcs. Aztán mindenki elkopik innét de nékem is pont akkor kell mennem, nemjöhetek. Legközelebb idejutok, ujabb néhány betü, csöngetnek.. hogy az a nehességes rosseb haggya el a portámat!!.. nézem, néhány napja nemirtam.. pedig már nem is igyekszem normálisat irni, feladtam .. éés még csak nem is járok munkába.. wehh.. útálom.

Néha elfelejtem, néha nem.

Ha igen az jó pech meg fénapos papirzsebkendőtisztogatás az egész mosott cuccból.

Ha nem az meg folytonos meglepetés.

Túrom kisiff naciját mert csörög. Elsők az első zsebek, attul elsők, cukorkapapir. Mosoly, még mindig nem szokott le róla. Kicsikoruktól betanitottam, nincs szemételdobálás, ha nuku kosár, zsebrerakni oszt kidobni. Az osztkidobni az mindig utójára lett mondva, pasik csak a mondóka elejét képesek jegyezni, osztkidobni lemaradt. Egész csomagnyi cukorkapapirokat szedek szobából, zsebekből, hátizsákból, ez kisiff különszemélyisége.

Hálás vigyor is van egyben, hogy egy 15évesnél marad a cukorkapapir, mikor már vészesen közelednek az egészen más rumlik is..

Hátsó zseb jön, ájájj.. széttépett óvszerpapir..

asszem elsiettem az örömöt a cukorka felett..

félrerakom, hazajön, mondom rakja el a szemetet amit a zsebében találtam..

füligpírban vigyorogva battyog a rakománnyal a szemeteshez.. szerintem többet nemtalálok nála ilyesmit, bár morgás helyett meg kellett dícsérnem az eszit.. hamár..

**

Elveszett a fényképező töltője.. emiatt nem is tudta hozni szabira. Mondom keresse, nincs és nincs. Hát az már nemigaz hogy az is az én bermudámba ment, gyerek elmén, anya szobátforgat. Fuha, mi minden.. cigarettapapir, de nem egyszerü, spéci, filteres.. egészen nagy doboz.. aztán rábukkanok egy fura szerkezetre, töltőhöz hasonlit.. mindent helyén hagyok, fényképezővacak nincs.

Hazajön, semmi cirkusz, avval veszik a barátság meg bizalom. Felmegy a szobába.. gyanúval a hangjában leszól, te voltál a szobámban?! Én, kerestem a géptöltődet.. mást találtam helyette.. már lent van, szemlesütve kérdi mit.. mondom, nem szedtem el, csak rakja el rendesen, apja nehogy belébotoljon mert mehet lakni a kuttyhoz bódéba. Mesélem a fura masinát, kérdem cigitöltő? Szeme fénylik, anyu hol van, nem tudom már rég megtalálni! Megmutatom, elrakja. Megtudom hogy nem töltő mint töltő, és hogy cigarettának e fajtájával jól lehet keresni.. a dohányt is megtaláltam, nem mari. Egyenlőre. Bár már nem merek örülni..

Fényképezőjé is meglett.. a hátizsákban ami épp vele volt amikor túrtam a szobát.. ja.

Mennyire más ha az ember egyszercsak rádöbben hogy már nem a kisfiaira mos meg takarit..

..mit találok legközelebb?!

Elalvással kezdődött mert mérne. Kezdem megszokni. Utána meg rohamnás.

Nagyiffékkel élvezet az ut bár kiscsajunk dáthás.

Interju isteni, rég nem volt ilyen élvezetes. Két marhaszimpi nálamfiatalabb pasitesó meg egy hölgy, az egyik pasi végig szemmelbűvöl, nemtom azt várja-e zavarba jövök, hátazérse, közben másik beszél, kérdez, magyaráz.

Plussznak veszik a magyarságomat, többször visszatér a témára, tervez jövőt, mi volna ha.. mondok semmi, szemem fénylik boldogságtól ha bejönne a milenneha, dilemma mert férfi kéne, nehéz koffereket kell cipelni a szemükeretek kollekcióval, mondok isteni, nem kell fizetni konditermet, mosoly, vissza magyartéma, megbeszélik, jövő héten hivnak. Hát várom. Fizi elég kecsegtető ha igaz amit mondanak de avval sose számits tutira. Saját kocsi, tíz régirongy az alap a kiadásokra fix, plussz százalék. Állitólag ezer-kétezerre lehet kijönni havonta. Kezdetnek. Hiszemhalátom. Egész ország egy emberé. Befutva, állandó megrendelők már biztositva alapnak.. ha tényleg igaz az egy álom a cepekedést meg meg kell magyarázni elment hátgerincnek, kibírni katonásan nemkekeckedünk, ha lesz jó fizi veszünk pakktolómicsudit oszt annyi.. nemtervez, nemörül, dejóvolt, vár..

Asztán a két vár. Rom. Utközben. Ebéd meg a kettő közt. Olyan jó érzés, teljes és elégedett hogy szinte félelmetes.. pisilés a piros telófülkében mer irpab és keverték a vadnyugattal, versikével a vécékeféről, és minden romnál sokfotó de nemtetszenek mert sokat kell győzni és megint az anyagyeremár, és minden romnál kesskeresés, nem én találom mer fotózok, emiatt mindenről mindig lemaradok, nagyiffék találják, öröm, napraforgólopás mondok egy fej elég de nagyot hozzatok, gondolom belebugyola lesz nagyiff pulijába, megtiltja, marad a hashozszoritás agyonraszurdosva letakarással, érjünkmárakocsihoz mer leszakadakezem mégplusszba a két üveg itóka, utolsókessnél vihar, totálázás, roham a kocsiba, száritkozás átöltözés, nagyiff vezet haza alsógatyában, nehogymegállitsanakazsaruk, otthon utban kenyeretvenni, kiscsaj nincs jól, beteg, gyógyszer, hazaérünk, dejónapvolt, betegségenkivül tökéletes!

Tegnapelőtt megkaptam végre a júniusi fizit, kifizethetem a régi melósbrigádosokat.

Holnap felfele két órás ut ujabb interju, vissza megint kettő, ha jönnek nagyiffék élvezet is lesz kirándulással.

Hétfőn hat órás út ujabb interju, vissza megint hat, ugyanaz mint a holnapi..

..csak bírja a kasszánk ezeket a nyomorék interjukat. a tegnapelőtti ótomatázásnál azt irta ki nincs elég kess. wazze. boltbankasszánál szorulás, legalább annyi legyen, bugellárisba az utolsó szüli meg névnapomra kapott papiroskák biztosítéknak.. volt annyi számlán.. mosmár nincsen. szal a szülinapi ajándékaim idén a szélescsaládtól, hogy mehetek interjúra. remélem qrva jó ajándékot bokszolok ki magamnak..

Most meg kéne valamit csinálni is..

..ezt is meg lehet szokni, mint megmást.

Naggyerek péntektől csajnál lakik kb.szerdáig, csajszülők szabiznak. F kicsiffel ótórellin, pasikiruccanás, én nem lőn hivatalos ittmaradtam.

Valamikor rég rém csalódott és kétségbeesett lettem volna.. meg elhagyatott..

DE MOST:

Nézzük optimistán: NEM KELL FŐZNI!

De akkor mit? Minden női kényszermunkát csinálok eleget máskor.

Azérse esek önszomorba. Tervkovácsolás.

Ha bárkivel szeretném tölteni az időt, tutira találnék valakit, de nincs kedvem /sose/.

Rellire ugyis csak fotózni mentem volna. Nem vittek, megyek egyedül. Fotózni.

Még egy halvány ötlet, elvinni anyát magammal, elvetve azonnal. Bárkivel megyek és kattogok, mindenki frásztkap és gyeremár-t hallgatok.. kéne egy fotótárs.. namind1, megyekegyedül.

Nagyiff mesélt egy közeli erdőt tóval, arra még nem jártam. Szerencse kocsi ittmaradt, f-é nagyregeneráción van, eggyel mőködünk, szal nukubicózás azt őrizni kell.

Erdőben eleinte dögunalom. Megtaláltam  a világ legpókhálósabb és legcsalánosabb erdejét. És lefogadom hogy felénk mán csak keresztespókok élnek, de azok dögivel. Begaloppoltam egy darabon a sűrübe, de miután tisztára körbetekerődtem a pókhálókkal, felvettem a hadonászó stílust. Ágacskával. Betonbiztos izomláz.

Plusszpont: ha egyedül vagy erdőben, nyugiban kipisilheted magad. Bugyifelhúzáskor azér vigyázz, pókokat biztonságosabb kirázni.. ha csalánba ültél akkor az nem pók ami csip..

Csináltam is egy-két muszájfotót. Aztán csalódottan kifele indulva hogyhát ez nem tengerpart.. ezt találtam, meg amazt vettem észre, és egyre érdekesebb lett az egész. És hipp-hopp, egyszercsak már imádtam is. Megállt az idő, csak néha valami korgó hangot hallatott de lepivel, békucokkal hangyesszal meg szitakötőkkel szemezés közben elfelejtettem a baljós zörejt.. a tóra csak legvégül bukkantam, amikor a tükrösmicsodám batrija feladta a bulit, szerencsére a minim is velem volt, még tudtam tópartonkukkolást is fotózni..

Mikor visszaültem a kocsiba, rácsodálkoztam a ketyerére..két óra lesz. Máááár?!

Éljen, azér négyig még naposzom otthon.. aztán még a zizomkinzás is belefért a napba, hála a golfnak..

Nem is olyan rossz néha egy singli-vasárnap.. ha jóra alakitjuk magunknak..